Utam során végigjártam a hiperérzékeny idegrendszer okozta szociális szorongást, fóbiákat, hosszú-hosszú éveken át küzdöttem a különféle bántalmazások okozta pánikrohamokkal. Mivel gyermekként nem találtam feloldozást érzelmeimre, egyetlen megoldásként az elfojtás maradt. Nehéz volt az élet, tele fájdalommal, félelemmel, magánnyal és keserűséggel. A Lélek szenvedett testem börtönében. Betegség jött betegség hátán, drámaian, halálosan, kétségbeejtően. Traumát, trauma követte, s bárhová is néztem: nem láttam kiutat. Feloldozás vagy a halál lehetett vagy egy teljes újjászületés. Nem volt köztes opció.

A kilépést választottam sokszor, de a Kegyelem mindig visszadobott az életbe. Aztán eljött a huszonhetedik életévem, s egy januári napon a sok szenvedés megnyitotta a Halál kapuját. A Kegyelem pedig ezúttal félreállt, hogy magam dönthessek. Döntöttem. Így hát átadtam az életem a Teremtőnek, s ő új életet adott vissza nekem.

Kisgyermek korom óta minden érdekelt, ami az emberi működésre jellemző, ezért az ezt követő években tanulmányozni kezdtem a emberlét különféle rétegeit. Feltártam az érzelmeket, melyek lehetnek színek vagy viharok… a testet, mely lehet börtön avagy a teljesség formába öntött csodája… az elmét, mely lehet a teremtés eszköze avagy jelenből kiragadó, megbetegítő őrület… s ezek egymásra gyakorolt hatásait. S mindezek mögött, fölött, túl, s függetlenül: A Lelket.

Hosszú volt az út, s mégis: talán csak egy villanás. Azonban végül minden pillanatáért megérte, mert megérkeztem oda, ahová mindig is vágytam. Lényem végtelen békéjébe és a Teremtő megtartó szeretetébe.

Ez lehetek én Neked: példa arra, hogy lehetséges.
Hogy van kiút a pokolból.
Van kiút a rémálomból. Van kiút a halálból, a szenvedésből.
Ám ehhez lényünk minden sejtjének, testünk minden ízének,
porcikáink minden érzésének vágynia kell az Ébredést,
azt, hogy lehetséges másként élni. Hogy lehetséges valóban ÉLNI.
Nagybetűsen. Félelem nélkül, szabadon.
Mert valójában csak így érdemes.
Ha nekem sikerült – Neked is sikerülni fog. 

Légy bátor, indulj el Önmagad felé: Én fogom a kezed, ha szeretnéd.