Search

Az emlékezés ajándéka

2021. április 7-én napnyugtától április 8-án estig tart a Jom Hásoá (יום השואה) vagyis a Holokauszt emléknap. S, ahogy ilyenkor írni szokták: emlékezzünk meg erről a szörnyűségről, hogy többet ne történhessen meg, se itt, se máshol, semmilyen módon és senkivel.

Ma, most, képtelen vagyok indulat nélkül olvasni ezeket a sorokat.

Holokauszt-túlélő unokájaként nőttem föl, s leírhatatlanul sokat kaptam tőle. Túlélésének történeteiről kapcsolatunk szorossága miatt kisgyermekkorom óta rengeteget mesélt nekem. Ma, utolsó napjait éli ezen a bolygón, s nem tudok mást tenni, minthogy leülök mellé csendben, amikor tudok, fogom a kezét és figyelem, ahogy tekintete az öntudatlanságból a tudatosságba vált át - és vissza, pillanatról-pillanatra. Belégzés, kilégzés.

Éjszakákon át felébredek és peregnek le beszélgetéseink, a vele töltött gyermekkorom. Meséje arról, ahogy elkezdték bevezetni a zsidótörvényeket, szépen, fokozatosan. A pillanatról, amikor levágta a sárga csillagot a kabátjáról és a csatornába dobta, meghozva a döntést, hogy nem fogja hordani - életét veszélyeztetve ezzel. Amikor papírokat hamisított másoknak. Amikor a munkaszolgálatból hazaküldött nagyapámat bújtatta a szekrényben. Amikor Dunába akarták lőni.

Arról, hogy amikor jöttek a hírek a koncentrációs táborokról, senki nem hitte el.

Folynak a könnyeim és egyre tudok gondolni csak: hálás vagyok azért, mert ő már nem érti azt, ami itt zajlik. Hálás vagyok azért, hogy az ő ereje, bátorsága és integritása folyik az ereimben.

Emellett pedig iszonyúan dühös tudok lenni, és rettenetesen fáj az, hogy semmit nem tanultunk azokból az időkből. Hogy tükör által homályosan látunk, nem észrevéve az ismétlődő mintákat.

Én, ma, kimondom: Ezúttal az egész emberiség a zsidóság, testén hordva az új "Dávid-csillagot". A cél most is ugyanaz - a különbség annyi, hogy a várakozó vonatokra már szinte rohanva, önként szállunk fel, mosolyogva integetvén.

S ugyanúgy nem hisszük el, hogy valójában hová vezet.

Nagyi, ma és mindig, köszönöm, mert megtanítottál arra, hogy lássam a valóságot. Általad tudom, hogy bármi történjék is, én sosem fogom felvenni a csillagot, és sosem szállok fel a vonatra.

Inkább csillaggá válok. Áldás, AnnaDivya


115 views0 comments

Recent Posts

See All