„Szeretnél egy házat? Azt aztán öröm lesz majd takarítani!” „Négyezer négyzetméteres kert? Készen állsz arra, hogy majd kéthetente nyírd a füvet napi hat órán keresztül?” „Persze, szuper ötlet a saját veteményes, de onnantól kezdve nem utazhatsz el már sehova, mert rendszeresen kell locsolni.” „40 gyümölcsfád van? Na, aztán jó meló lesz azokat gondozni, metszeni, permetezni…”
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkoztam a telkem megtalálásához vezető úton és a megvétele után. Mindegyiket támogató szándékkal fejezték ki, azonban ha komolyan veszem, egy is elég lett volna ahhoz, hogy egy életre elmenjen a kedvem az álmom megvalósításától.
Hűvös északi szél kezd el fújni, s habár március végére jár, gyülekeznek a hófelhők a horizonton. Télikabátban és fejkendőben állok az egyik fánál és próbálok ráérezni arra, hogy vajon milyen gyümölcsfa lehet és mire van szüksége. Nézegetem az ágait, melyen épphogy csak elkezdtek megjelenni a rügyek. Térdeplek a talajon, és a metsző szélviharban igyekszem a kivájt földbe elültetni egy sor ehető virágot a későbbi zöldség palánták védelmére. Gyűjtöm össze a letöredezett fenyő ágakat és szélfútta száraz nádleveleket, irogatok a füzetembe és közben folyvást folyik az orrom a hidegtől.
És imádom. Ahogy megsimítom a fát, tudatosodik bennem, hogy fogalmam sincs, mennyi ideje vagyok itt kint. Percek óta, órák óta vagy napok óta? Nem tudnám megmondani. Egyet tudok csak: hogy minden más eltűnt. Nincs semmi, csak a természet és a csendes jelenlét, melyben pillanatról pillanatra tárul fel a tennivaló. S ekkor megüt az érzés: munka az, amit nem szeretünk. Hogyan is lehetne ez munka, ha egyszer imádom minden pillanatát?
Szeretem a fákat megfigyelni, a földet érinteni, gondoskodni róluk, együtt lélegezni velük. Szeretem azt, hogy egy új világ tárul fel számomra, ahol rengeteg tapasztalni való vár még rám. Szeretem azt, hogy erre a területre is be akarom vinni innovatív látásmódomat és tanulni vágyó részemet, mely új megoldásokat fog keresni a különféle problémákra. Ehhez segítségül hívom mindazon szakértők tanácsait, kiknek üzenet rezonál velem, ezért is vágtam bele egy fél éves Permakultúrás képzésbe, ami szintén lenyűgözően jó és közben a biokertészkedést is tanulmányozom.
S talán feltárul majd az, hogy a Lélekkel Suttogó hozzáállás a kertben is megállja a helyét: Hiszen a természetben is minden suttog és minden feltárja önnön valóját, ha képes leszek eléggé csendben lenni és figyelni.
Áldás,
AnnaDivya 💖