Gyermekkoromban nem szerettem. Azokat a nyarakat.
Minden menetrendszerű, minden rutin, megszokott. Minden évben ugyanúgy, reggel felkelni, úszás a vízben, strand, szigorúan finom kürtőskalács vagy lángos nélkül, ebéd, ebéd utáni olvasás, esti úszás, vacsora, esti séta, alvás. Mindez persze tarkítva sok-sok feszültséggel és veszekedéssel. Négy ember egy apartmanba bezárva, tűz és víz és levegő és föld - az elemek szerint lehetett volna teljes harmónia is.
Nem az volt.
A Tátra más, ott a végtelen erdők, magas hegycsúcsok és vad folyók, napi nyolc-kilenc óra gyaloglás nem engedett teret sok feszültségnek. De Balatonfüred... örültem neki, hogy idővel véget ért és már nem kellett többet menni.
Ám a természet iránti szerelmemen semmi nem tudott változtatni, gyermekkorom csupán felerősítette, inspirációvá és menedékké vált egyszerre. Vágytam a föld, víz, tűz és levegő valódi egységét, harmóniáját magamban. Vágytam arra, hogy belül megtaláljam, majd kívül is megteremtsem.
2020 tavaszán, amikor látszólag karanténba zárult a világ én csak mosolyogtam. Életem első húsz évét karanténnak éltem meg, azóta csak szabadságot érzek. Szabályok és törvények? Egyetlen szabályt és törvényt követek: A Lelkemét. Az az egyetlen, ami értem van és még sosem hagyott cserben. Így hát a tavaszi időszakot természetben kirándulással, hegytetőn ücsörgéssel és a természet iránti imádattal töltöttem. Két hónapot töltöttem akkor a Káli-medencében, és észrevétlenül lettem szerelmes a Balatonba. Halálosan. S mikor eljött a búcsú pillanata, tudtam, ez a történet nem érhet véget. Valójában most kezdődik csak el.
A sok év, amikor Zalaszántón ücsörögtem a sztúpánál és éreztem: otthon vagyok... Amikor olykor, olykor átsuhantam Keszthely városán, s valami mélyen megérintette a szívem... Amikor Hévizen találtam meg a kedvenc cukrászdám, s a tó melletti erdőn keresztül távoli bolygóra jutottam... Fogalmam sem volt, hogy minden elrebegett hála-szóval, minden mosollyal, minden otthon-érzéssel kiáradt belőlem a vágy, hogy ott akarok lenni, ahol a forma legjobban tükrözi mindazt, ami bennem van. S minden vágy teremt, mégha nem is tudunk róla.
Belül ragaszkodtam azonban: ha ugrom, akkor nem ugorhatok egyedül, csak társsal van értelme. Ez azonban évről évre nem valósult meg. S én évről évre halasztottam legmélyebb vágyamat. A valódi szerelem azonban olyan lánggal égett már idén, hogy nem hagyott többé teret téves elképzeléseimnek, hátráltató illúzióimnak. Lelkem fulladt, izzott hamis kötelékeim alatt, s nyár közepére hatalmas robbanás keretén belül a maradék kapaszkodót is leégette rólam, önmagamhoz méltóan kellő lánggal égően.
Már csak én maradtam. És a szívem legmélyebb szerelmes víziója, melyet évek óta dédelgettem. Augusztus vége volt.
"Vissza, vissza a természethez, közel földhöz, vízhez, tűzhöz és levegőhöz..." S ekkor szólt a hang: szeptember végéig meg kell lennie. Amit valójában szeretnék? Lehetetlen.
Meg kell lennie, s meglesz, mert Igaz vágy.
Nagy kert... gyümölcsössel... legyen kilátás...legyen víz...legyen villany...legyen lakható házikó... kályha, jajj, kályha, a téli estékre...s ne legyen üres, jó lenne ha berendezés is lenne... ne kelljen rá várni...jöhessenek mások is...Balaton... de hogyan, de miből, de lehetetlen... vagy?
Aztán a teljes elengedés és folyamatos fókusz, éjjel-nappal. Belégzés: szándék. Kilégzés: elengedés. Közben zajló élet, zajló halál, körforgás. Azonban a fókusz maradt. Ha egyedül, legyen hát egyedül. Hiszen a vízió mindig is az enyém volt. Bár hogyan is lehetne egyedül az ember, mikor már nem csupán hús és csont?Négy héttel a döntésem megszületése után tettük le a foglalót.
Végtelen hála Jonna Jintonért, ki a párhuzamos életem élője, és örök inspirációm forrása. Végtelen hála a szüleimért, kiket megszállt a Szentlélek és szinte azonnal igent mondtak őrült vágyamra. Végtelen hála a bácsiért, a telek és házikó egykori tulajáért, aki első perctől fogva unokájaként kezelt és ismeretlenül is egy lenyűgöző örökséget hagyott rám. És végtelen hála az Életért, amely mindig támogatja a szív hangját.
Induljon hát egy újabb utazás az ismeretlenbe. Aki szeretné, tartson velem!
Nincs lehetetlen.
Áldás,
Anna Divya 💖