Még mindig nem tudom megszokni azt az elképesztő csendet, amely mindent körbevesz - pedig hetek teltek el a megváltásom óta.

A padlón fekszem. Lélegzem. Tudatába kerülök annak, hogy még élek. Újra itt vagyok a testemben. Csend honol, elképesztő, végtelen csend. Nincs fájdalom. Valóban élnék még, vagy ez már az odaát?

Harmadik éjjel múlik el úgy, hogy nem alszom, összegörnyedve ülök a széken, a kimerültségtől pillanatokra el-elbóbiskolva. Enni már nem is emlékszem mikor ettem utoljára, s két napja már inni sem tudok.

Hogyan lehet megosztani a megoszthatatlant? Ez a kérdés foglalkoztat már jó ideje.

Tizennégy évvel ezelőtt, 2011 nyarán váratlanul egy nagyon erős vízió tört rám, ahogy a villamoson ülve Budapest egyik hídján haladtam át.

Tapasztalatom, hogy emberként legfőképpen a kapcsolat témája foglalkoztat minket.

Április elején váratlanul megkerestek a Buddha FM online rádiótól, hogy nyitott lennék-e egy interjúra hitrendszerek és spiritualitás témájában.