Az elmúlt időszakban több alkalommal futottam bele olyan szituációba, amelyről igen keveset szoktam hallani, olvasni önismerettel és spiritualitással foglalkozó körökben. Ez pedig nem más, mint a szellemi és az érzelmi érettség közti különbség.

November 21-én véget ért életünk első 21 napos "Hazatérés" címet viselő folyamata. Amikor meghirdettem, őszintén reméltem, hogy rajtam kívül legalább még pár ember fog csatlakozni. Tudtam, hogy a szívemből született és tudtam, hogy időszerű. Mégis hatalmas vállalásnak tűnt önmagam felé és minden résztvevő felé is.

Mikor egy olyan szülő távozik az életünkből, akit önzőnek, bántónak vagy nárcisztikusnak tapasztaltunk életünk során, természetes ha azt hisszük, hogy csupán a megkönnyebbülést fogjuk érezni, mikor eltávozott. Ez azonban sosincs így.