Érzelmi érettség vs. Szellemi érettség

Az elmúlt időszakban több alkalommal futottam bele olyan szituációba, amelyről igen keveset szoktam hallani, olvasni önismerettel és spiritualitással foglalkozó körökben.

Ez pedig nem más, mint a szellemi és az érzelmi érettség közti különbség.

Általánosan elterjedt elképzelés az, hogy ha valaki - vagy akár mi magunk - rendelkezünk szellemi tudással, spirituális tapasztalatokkal, tudunk magas szintű beszélgetéseket folytatni önismeret és pszichológiai témakörökben: ez egyenlő azzal, hogy emberként rendelkezünk magas szintű empátiával, illetve érzelmi érettséggel.

Ennek a tévedésnek bizony hatalmas ára van.

Rengeteg csalódás, fájdalom, értetlenség és trauma melegágya tud lenni például az, ha egy szellemileg magas szinten lévő, akár megvilágosodott vezetőről azt feltételezzük, hogy tudatszintje magától értetődően magában foglalja az érzelmi érettséget.

No de mik a jelei az érzelmi érettségnek?

🌸Érzelmek empatikus, letisztult, következetes kommunikációja, konfliktus helyzetben is.

🌸Érzelmekre való reflektálás képessége bent és kint.

🌸Nyitottság kritika befogadására.

🌸Érzelmi jelenlét képessége nehéz helyzetekben.

🌸Képesség arra, hogy lekövessük érzelmi jelenlétünket és kommunikációnkat időben visszafelé is.

🌸Képesség a tévedés és hibázás elismerésére, kommunikálására, bocsánatkérésre és korrekcióra.

🌸Képesség arra, hogy sértődés helyett kérdezzünk és reflektáljunk önmagunkra.

🌸Őszinte felvállalása a nehéz érzelmeknek magunk és a másik előtt

🌸Képesség arra, hogy tartalmazzuk a saját könnyű és súlyos érzelmeinket.

🌸Környezettől független stabil, belső érzelmi élet képessége.

🌸Érzelmi projekció helyett érzelmi önreflexió.

Személyes tapasztalatom az emberekkel való kapcsolódásaim és munkám során, hogy lehetséges szellemi szinten nagyon előrehaladott állapotban megnyilvánulni, miközben az érzelmi részünk egy gyermek szintjén toporog.

Ennek beismeréséhez mélységes alázatra van szükség.

Bármennyire is fura, de sokdimenziós létünknek ez a következménye: sem a magas szintű elme, sem maga a megvilágosodás univerzális tudatszintjei nem hozzák el automatikusan azt, hogy érzelmileg érett emberekké váljunk.

Márpedig egyre inkább azt látom igaznak, hogy emberiség szinten már nem arra van szükségünk, hogy felébredjünk - hanem, hogy felnőjünk.

Egy szellemileg érett ember lehet tudatilag szabad, de csak egy érzelmileg érett ember képes igazán konstruktív módon jelen lenni a világban önmaga és minden élőlény számára.

Áldással,

𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🌸