Miért H A Z A T É R É S?

Mert ahogy az egyik résztvevő megosztotta:

"... És az egyik nap a ruhák hajtogatása közben jött egy teljes jelenlét pillanatom, ahol megértettem hogy eddig végigrohantam az életemet. Az ősbizalmas résznél pedig azt értettem meg, hogy mennyire nem voltam ott magamnak, amikor a legnagyobb szükségem volt magamra."

November 21-én véget ért életünk első 21 napos "Hazatérés" címet viselő folyamata. Amikor meghirdettem, őszintén reméltem, hogy rajtam kívül legalább még pár ember fog csatlakozni. Tudtam, hogy a szívemből született és tudtam, hogy időszerű. Mégis hatalmas vállalásnak tűnt önmagam felé és minden résztvevő felé is.

Minden nap fél órát vagy akár kétszer fél órát félretenni a napból arra, hogy csendben üljünk együtt? Három héten keresztül? Kinek van erre manapság ideje? Ki érzi erre egyáltalán az elhívást?

Végül 23 emberrel indultam neki ennek az utazásnak, amely elképesztő tereket, magasságokat és mélységeket nyitott mindannyiunk számára.

Miért H A Z A T É R É S?

Mert ez az, ami időszerű most valójában.

Önismerettel foglalkozunk, terápiára járunk, a megvilágosodás útját rójuk vagy éppen a világi dolgok kötnek le minket - minden esetben leginkább az hiányzik az életünkből, hogy Otthon érezzük magunkat.

Otthon a testtel, a bolygóval, a Forrással, a többi emberrel, a természettel, a Létezéssel: otthon Önmagunkkal.

Valóban, igazul, tapasztalati szinten megélve otthon lenni. Nem egy másik bolygón, nem egy másik valóságban: hanem Itt. S nem a jövőben, hanem Most.

Mert ami itt van, annak a csodája csak itt tud feltárulni.

Tud itt lenni fájdalom, szomorúság, kihívás is? Igen.

De a valódi szeretet, béke és teljesség is.

S ezek még mindig csak kapuk valójában olyan univerzumok és dimenziók felé, amelyet az elme el sem tud képzelni.

Te magad vagy a kapu, amely elképesztő világokba vezet.

Ezt fedeztük fel együtt, a 21 nap alatt.

Ehhez azonban csendre van szükség. Olyan időre, ahol a csend az úr és valóban képesek vagyunk megállni és csupán Önmagunkkal lenni.

Amíg a kintet egyetlen igazságnak hisszük, a világ rengeteg játszóteret ajánl fel számunkra, ahol ugyanazokkal a játékokkal lehet játszani - a végtelenségig.

Belső világunkban, s azon túl azonban maga a Teremtő misztériumjátéka zajlik, melyen keresztül a világ is más arcát tárja fel.

Végtelen a hálám azért, hogy ennyi bátor ember kelt útra velem együtt a novemberi hónapban, s szívből remélem, hogy a következő utazáson még többen leszünk.

Minden vég egy új kezdet - és valóban!

Áldott belső utazást kívánok mindenkinek az előttünk álló téli hónapokra.

Szeretettel,

𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🌸