A Segítő árnyéka

Lassan húsz éve kísérem az embereket segítőként a gyógyulás, kibontakozás és az önmagukhoz való hazatérés útján. Ezalatt az idő alatt jómagam is rengeteg segítővel, gyógyítóval, tanítóval és mesterrel találkoztam az utamon. Talán nem is tudnám számszerűsíteni most azt a mennyiségű kurzust, képzést, workshopot, oldást, állítást, amelynek részese voltam, vagy amelynek módszerét magam is elsajátítottam.

A hagyományos módszerektől az alternatívig, a pszichológiától a spiritualitásig - feltérképeztem utam során azokat a lehetőségeket, melyek a test-lélek-szellem harmonizációját és gyógyulását hirdettek támogatni, megvilágosodáson innen és túl.

Az Élet kegyeként rengeteg segítőt közelről is megismerhettem, nemcsak a színfalak előtt, hanem a színfalak mögött is. Az ajándékokról, melyeket utam során kaptam, sokszor írtam és beszéltem már. Az árnyékokról, melyeknek tanúja voltam, azonban annál ritkábban.

Az elmúlt másfél hétben különös egybeesések folytán, több szálon is megtaláltak olyan történetek, melyek arra késztettek, hogy bővebben írjak erről.

Egy megrázó és leleplező interjú sorozat a Youtube-on egy olyan tanítóról, akit én is évekig követtem, s akitől sokat tanultam....

Egy személyes írás valakitől egy nemzetközi jógaiskoláról, s annak börtönbe került vezetőjéről, melyet én is ismertem....

S egy cikk egy coachtól, mely végül írásra késztetett.

"(...)Mert a gyógyulás feltétele, hogy teljes egészében rábízom magam egy vezetőre."

Ez volt az a mondat, melyre felkaptam a fejem.

Véletlenül került elém ez az írás, valakinek a valakije osztotta meg, egy számomra ismeretlen coach oldaláról. A cikk a "Gyűjtögetőkről" szól, arról, hogy sok ember hobbit csinál abból, hogy segítőről segítőre jár, önismereti csoportról önismereti csoportra, azonban valójában sehova nem tud elköteleződni, s ez nem szolgálja a gyógyulását.

Az írást érdekesnek találtam, s több nézőponttal egyet is tudtam érteni. Azonban a megoldásként felajánlott mondatra bekapcsoltak bennem a vészvillogók.

"(...)Mert a gyógyulás feltétele, hogy teljes egészében rábízom magam egy vezetőre."

Ismeretlenül is, de úgy éreztem, hogy szeretném beszélgetésre bocsátani ezt a nézőpontot.

Kommentet írtam tehát a cikk alá, melyben kiemeltem egyetértésemet az elköteleződés priorizálásával kapcsolatban. Azonban fókuszba helyeztem, hogy egy jó vezetőnek, segítőnek minden esetben a legfontosabb feladata, hogy a hozzá fordulót önnön erő-forrásához, lélek-erejéhez vezesse vissza, s hogy az odaadásnak, odabízásnak valójában ide - azaz belülre kell történnie.

Hozzászólásomat így zártam: "Vezetőként/segítőként nyilak vagyunk az úton a hozzánk fordulók számára, mely önmagukhoz visszavezeti őket. Nem kevesebbek, de nem is többek vagyunk ennél. A valódi odaadás és elköteleződés útja: amikor a kereső végre felismeri, hogy önnön forrása (a Teremtő) felé kell elköteleződnie - s végül ez hozza meg azt a gyógyulást, amelyre vágyik."

Napokkal később vettem észre, hogy kommentem nemcsak törölve lett a cikk alól, de a coach szakmai oldaláról ki is lettem tiltva.(!)

Mi a közös a nemzetközi tanítóban, a nemzetközi jógaoktatóban és a magyar coachban?

A segítői szerep évezredes árnyéka: A hatalomvágy.

A különlegesség vágya. A felsőbbrendűség kísértete. A pénzszerzés megrészegítő ereje. A vágy az imádatra, a hódolatra, az istenítésre. S mindebből, igen könnyen, akár a szexuális kizsákmányolás sötét démonának eluralkodása is létre tud jönni.

A keresői szerep évezredes árnyéka: Az alárendelődés.

A kisebbrendűség érzése. Az elveszettség, tehetetlenség állapotai. Az erő projektálása a segítőre, megmentő várás. Vágy a külső biztonságra, támogatásra, megtartásra, vágy arra, hogy szeretve és látva legyünk valaki által, mely (természetesnek is mondható igény) miatt könnyen válunk egy erősebb karakter szolgájává. Szeretetkoldussá, önismereti reménykedővé váló, aki a megoldást a tanítóban látja.

Kérlek, nagyon figyeljetek erre oda utatok során!

Segítőként sosem leszel TÖBB, keresőként sosem vagy KEVESEBB.

Segítőként sosem te leszel a megoldás, a megoldás a keresőben van.

Segítőként ne engedd, hogy a kereső beléd helyezze feltétel nélküli bizalmát: mindig tükrözd vissza neki önnön erejét!

Keresőként sose helyezd feltétel nélküli bizalmad a segítődbe: mindig tudd, hogy az erő benned van, bízz lelked vezettetésében!

Keresőként is lásd, hogy valójában semmivel sem tud többet nálad a másik. Minden bennünk van, s ez a tudás idővel mindenkiben kibontja magát. A legtöbb, amit egy segítő tehet az csupán az, hogy emlékeztet arra, ami mindig is voltál.

Végül feltárul, hogy segítő és kereső is csupán egy szerep.

Végül feltárul, hogy mindannyian segítői vagyunk egymásnak, s addig keressük a fényt, amíg fel nem ismerjük, hogy az az egyetlen, ami Van.

Ekkor eltűnik a kereső szerep, s ezzel együtt a segítő is.

Nem vagyunk mások egymás számára, mint lehetőség, hogy szemünk tükreiben saját isteni arcunk táruljon fel.

Szeretettel, 𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🌸