Az Áldás

Nemrég találkoztam egy kedves, külföldi barátommal és a beszélgetésünk során elmeséltem egy történetet az Édesapámmal kapcsolatban.

Megosztásaink egy része az eltávozott szeretteinkről szólt és ennek hatásáról az életünkre, főleg akkor, ha az adott szülővel való viszony konfliktusokkal, fájdalmakkal volt teli.

Mikor egy olyan szülő távozik az életünkből, akit önzőnek, bántónak vagy nárcisztikusnak tapasztaltunk életünk során, természetes ha azt hisszük, hogy csupán a megkönnyebbülést fogjuk érezni, mikor eltávozott. Ez azonban sosincs így.

Az Élet ennél sokkal összetettebb, s mi magunk benne leginkább.

Egy emberben elképesztő dimenziók léteznek, éppen ezért a legszörnyűbb ember sem mindig szörnyű; s abból az emberből, aki nem képes szeretni, sem hiányzik mindig a szeretet.

A történet, melyet megosztottam, egy olyan időszakból származott, amikor már elköltöztem otthonról, és meg voltam győződve arról, hogy Édesapámnak kétféle viszonya van felém: vagy nem érdekli őt az életem, vagy pedig idegesíti őt a létezésem is, ami pedig rettegést hozott.

Egy szüleimnél tett rövid, vasárnapi ebédes látogatás után hazafelé indultam, szokásos megkönnyebbüléssel a szívemben, hogy eljöhetek a családi házból.

Kilépve a bejárati ajtón a kertkapuig, egy lépcsőkkel és fákkal tarkított hosszú út vezetett. Az út mentén fügefa állt - még most is áll -, melyet egykor, sok-sok évvel ezelőtt a Nagymamám ültetett. Amint elhaladtam a fügefa mellett, elfogott egy érzés: meg kell fordulnom.

Megálltam. Ahogy falevelek között visszatekintettem a házra, csodálkozva láttam, hogy a távolban Édesapám áll a nyitott bejárati ajtónál. Csendesen állt, utánam nézve. Tudtam, hogy a fa takarása miatt nem lát engem. Keze megmozdult, ujjaival halkan egy keresztet vetett a levegőbe, majd visszament a házba, becsukva maga mögött az ajtót.

Megáldott.

Leírhatatlan érzések futottak végig akkor rajtam. A teljes döbbenet, a megrendültség, a megrázkódottság érzelmei kezdtek el kavarogni bennem.

Zakatoltak a gondolatok. Mióta történik ez? Lehet évek óta, születésem óta zajlik és én nem tudok róla? Apám csendes áldásával élek az életemben, miközben a felszínen ebből szinte alig látszik bármi is?

Ez az egy történet megváltoztatta az életemet. Azóta tudom, hogy mi emberek sokkal komplexebbek vagyunk annál, mintsem azt fel lehetne a felszínen fogni. Valójában nem tudhatjuk azt, hogy kinek mi rejlik a szíve mélyén, s milyen viszony fűzi őt hozzánk.

Apám áldása egész életemben kísért és azóta is kísér. A különbség annyi csupán, hogy most már tudok róla.

Kedves barátommal megosztva ezt a történetet, nagyon mélyen megérintette őt. Mindkettőnket sírásra késztetett az emlék szépsége, melyet a kávézóban ülve sem tudtunk visszafogni. A mai napon pedig ezt írta nekem: "Anna, a történeted óta minden barátomat megáldom, amikor elbúcsúzunk egymástól!"

Az Élet csodálatos.

Áldott napokat kívánva,

𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🌸