Az elmúlt napokban többen kérdezték meg tőlem személyesen vagy írásban, hogy miért regisztráltam vissza újra a Facebookra. Illetve, egyáltalán miért tűntem el róla?
Először nem éreztem, hogy különösebben lényeges lenne erről beszélni, hiszen a rövid válaszom az volt, hogy egyszerűen így éreztem igaznak. Azonban az őszinte érdeklődéseket követően elgondolkodtam, hogy talán valóban értékes lehet mások számára is, ha bővebben kifejtem az okot.
Az internethasználat és a közösségi média pozitív oldalát nem érdemes kifejteni, hiszen mindannyian ismerjük és éljük nap, mint nap. Információ áramlás, fénysebességű kommunikáció, kapcsolatok fenntartása földgömbön innen és túl - ma már el sem tudnánk képzelni az életünket nélküle. S valóban, rengeteg ajándéka van.
Úgyszintén tudunk róla és ismerjük a közösségi média és az internethasználat negatív oldalát, hiszen nap, mint nap tapasztaljuk, illetve ma már rengeteg cikk és videó készül erről a témáról. Telefonfüggőség, online bántalmazás, hamis -és torz testképek kialakulása, személyes kapcsolódás helyett digitális kapcsolódások előretörése, elmagányosodás, stb.
Van, valami amiről azonban nincs szó, ugyanis sokkal kevésbé megfogható és sokkal láthatatlanabb.
Ez pedig maga a digitális kép és hozzá kapcsolódó információ által létrehozott energetikai kötés és mágia egyénre gyakorolt hatása.
Életünk során különféle én-képekkel, identitásokkal azonosítjuk magunkat, mely bármilyen legyen is, hosszú távon korlátozó és beszűkítő hatással lesz ránk, ha komolyan vevődik. A kép kétféleképpen rögzül: belülről és kívülről.
(A nondualistáknak üzenem: az egyszerűség kedvéért engedjük el a "nincs kint és bent" mottóját, mert a dimenzió, amiről írok bizonyos törvényszerűségekkel bír. Amíg éhes a testem, és nem lakom jól attól, hogy egy másik test szájába rakom az ételt, addig az én és mások, a kint és a bent törvényszerűségei hatnak még rám.)
Tehát az önmagamról alkotott képet egyszerre rögzítem én, a saját hitrendszereimmel és a többi ember pedig rögzíti számomra azzal, hogy rám vetíti azt, amikor kapcsolódik hozzám. Magyarán szólva, én valamilyennek gondolom magam és a többi ember is valamilyennek gondol engem. Ezek rögzített és vetített képek. Általában nem vagyunk tudatában, hogy ezek a képek hogyan hatnak ránk napi szinten - pedig óriási hatással bírnak.
Emellé azonban a közösségi médián való jelenlét által létrejön még egy réteg, ami pedig az önmagunkról alkotott digitális kép. Ki vagyok én online, minek mutatom magam, minek láttatom magam - és minek látnak mások. Itt egy újabb rétegben lesz rögzítve az énkép - kívülről és belülről egyaránt.
Energialények vagyunk és minden minket érő hatás energetikai. A hatások jelen vannak és működnek, akkor is, ha nem tudunk róluk.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Függetlenül attól, hogy valaki napi 8 órában használja-e a közösségi médiát, vagy szinte alig, az ottlévő digitális képe köti és rögzíti őt egy adott energetikai hatásba. Ehhez tegyük hozzá azt is, hogy a legtöbb ma működő social media alapfrekvenciája - vagyis a magenergiája nem egy pozitív szándék szülötte.
Lényeges mellékvágány: Mindent az az energia határoz meg, amilyen frekvenciájú szándék áll mögötte. Ezért sosem az a lényeg, hogy egy tárgy vagy egy tett önmagában jó-e vagy sem, a meghatározó faktor a mögötte lévő teremtő energia lesz. (Lásd 2020-21-es írásaim...)
Jelen pillanatban a közösségi média többségét egyfajta fekete mágia hatja át. Kötés és lekorlátozás. Tudati energia beszűkítő hatás.
2022 szeptemberére ennek a kötésnek és mágiának teljes mértékben a tudatába kerültem. Addigra már napi szinten tapasztaltam és éreztem a hatását energetikailag, akár online voltam, akár offline. Fulladoztam. A fejemben hallottam a nekem küldött üzeneteket, mások gondolatait, rám vetített képeket, véleményeket. Ólmos súlyként nehezedett rám 11 év vetített belső és külső énképe.
Hiába akartam szabadon, minden képtől függetlenül megnyilvánulni, akár a való életemben, akár online, már azt éreztem, hogy képtelen vagyok rá. És őszinte vagyok, amikor azt írom, hogy nem a megfeleléskényszer - hanem az energetikai visszahatások miatt. Nem voltam elég szabad, elég erős és éber ahhoz, hogy ne hassanak rám. Az energetikai zaj elviselhetetlenné vált, hiába voltam már régóta "felébredve" úgymond.
Másként megfogalmazva: képzeld el azt, hogy egy terem közepén állsz, körbevesz 50 ember és egyszerre azt kántálják mindannyian, hogy csúnya a hajad. Te vagy a csúnyahajú ember. Kell egy nagyobb belső erő ahhoz, hogy semmi ne öltse fel magára ezt a képet. Ugyanez vonatkozik arra is, ha az adott ötven ember körbevesz és isteníteni kezd.
Amikor lejöttem az összes közösségi médiáról, egy ideig még tartott a zaj, de az idő múltával egyre halkabb lett. S egy napon beállt a teljes csend. Megszűntek a külső képek. Ezen a ponton volt az, hogy páran megkerestek: élek-e még egyáltalán.
Így már értjük, hogy miért, ugye? Hiszen legtöbbünk csak én-képek és másokról alkotott képek alapján kapcsolódunk.
Ebben a külső kép-vetítés-megszűnésben sokkal könnyebbé vált elkezdeni levetni magamról a belső képeket. A spirituális úton járó, az önismereti workshopokon ülő, a gyógyító, az édes, a mindenkit szerető Anna képét is, nemcsak a rengeteg negatív képet, amit még magamról, vagy mások által működtettem.
Tulajdonképpen nem is kellett lebontani őket, hiszen egyes képek létezéséről nem is tudtam. Hétről hétre és hónapról hónapra bomlottak le rólam a csendben és a természettel való mély összekapcsolódásban. Az a tíz ember, akivel megmaradt a kapcsolat, a velük való időnkénti találkozás nem tudott már akkora erővel semmilyen külső képet visszarögzíteni.
Így tudtak elhullani végül a legszebb képek is magamról.
Teljes és totális szabadság.
Mikor jött tehát a belső hívás, hogy újra itt legyek, már teljesen más tudatossággal és szándékkal regisztráltam fel. Éber vagyok az itt működő energiákra.
S mi maradt meg, amikor az emberiséget segítő, a spirituális úton járó és a megvilágosodás képei is elhullottak bennem? Mi történt, amikor rájöttem, hogy a kép maga a karma?
Legyen ez majd egy következő történet.
Jótanács: a kösségi médiát áthatja a fekete mágia. A létrehozó szándék, amely mögötte van, nem pozitív. Ezt nem lehet szépíteni. A rólunk készült képeket, adatokat tudatosan használják fel - hogy mire, azt erős idegzetűeknek ajánlom csak látni. Nem újkeletű dolog ez. Ha ennek tudatában, éberen használjuk ezeket a felületeket, akkor vissza tudjuk venni az irányítást. Öntudatlanul leírhatatlan és észrevétlen kötéssé válik. Tudatosságnak hitt hipnózis és megvilágosodásnak hitt zombi lét. Aki nem hisz nekem, próbálja ki, mi tárul fel, ha akár csak két-három hónapra lejön ezekről a felületekről. A döbbenet garantált lesz.
Blessed be 🌸
Komentarze