Képzeld el azt, hogy masszív szenvedéssel telik gyermekkorod nagy része, pillanatnyi boldogsággal és örömökkel. Művészi karrierről álmodsz, telve vagy inspirációkkal, de mire oda kerülnél, hogy megvalósítsd már csak összeroskadni tudsz a sok súly alatt. Lelkileg és fizikailag is.
Menni vagy maradni? A maradást választod. Keresed az utat előre. Találkozol egy reiki mesterrel, aki egyben csontkovács is, s ő így szól: "A lélek színe az aurádban, fekete. Annyira sok terhet viszel, hogy ha ezt nem kezded el feloldani, szó szerint össze fognak roppanni a csigolyák a gerincedben."
Megdöbbensz, de nem lepődsz meg, mert napi szintű gerincfájdalmaid vannak, és csak görbén tudsz állni. Viszont megijedsz, és elképzelésed sincs, hogy hogyan vágjál neki ennek a feladatnak. Ekkor vagy húsz éves.
Majd találkozol egy asztrológussal, aki így szól: "Látszik a képletedből, hogy spirituális tanítóvá kell válnod. De előtte lelki kapcsolatot kell kialakítanod a szüleiddel." Felröhögsz mindkét felvetésen, egyik abszurdabb, mint a másik. Ekkor vagy huszonegy éves.
Minden lehetetlennek tűnik, még sincs más út, mint előre. Szándék van: terhektől megszabadulni, szülőkkel barátságot kötni. Elbiciklizni a Holdra könnyebben hangzik.
Elindulsz. Fogalmad sincs róla, de az elkövetkező húsz éved erről fog szólni. Karmatörlesztés. Előző életes horror. Gyógyulás. Fájdalom. Harag. Megbocsájtás. Újabb törlesztés. Halálos betegségek. Zarándokutak. Halálközeli élmények. Rengeteg sírás. Ordítás. Folyamatos belső munka. Végtelen workshopok. Végtelen képzések. Végtelen önismereti utak. Folyamatos önmegkérdőjelezés. Magány. Felörlő párkapcsolatok. Pánikrohamok. Még több magány. Még több workshop. Előadás. Gyógyulni akarsz. Közben elkezdesz gyógyítani is, mert jönnek az emberek. Itt felteszed a kérdést, hogy ki is vagy Te egyáltalán. Erre megérkezik a Mester. Felgyullad a láng. Megvilágosodás. Igen, ezért vagy itt. Már nem a gyógyulás számít, hanem az igazság. Ekkor vagy huszonhét éves. A húszas éveidet terápiás szobában töltötted. Segond. Eddigre már megszoktad, hogy egy helyben ülsz. Most jöhetnek a megvilágosodott mesterek. Szatszang, végtelen szatszang. Csendes elvonulások. Halálközeli élmény. Kiébredés. Úristen, nem is a karakter vagyok. Végtelen szerelem. Mélyülés. Végre kint vagyok, nem a test vagyok! Köszönöm Istenem! Tágulás. Ez az út vége? Béke van végre? Francokat. Most jön még csak a java. Úristen, mikor lesz ennek vége? Harminc éves lettél. Még több csend, még több elvonulás, még több belső munka. Éget az igazság, minden napvilágra kerül. Már semmi elől nem akarsz elbújni. Tódul a sötétség. Démonok, szellemek, luciferek. Jöjjön minden! Jön is. Több időt töltesz csendben és meditációban, mint emberek között, beszélve. Évek telnek így.
Hosszan lehetne folytatni, de ma egy lényeges komponensét szeretném átadni ennek az egész folyamatnak.
Amit nem veszel észre az az, hogy időközben beleszerettél az önismeretbe és a spirituális útba. Ez vált az életeddé. A tanfolyamok, a workshopok, a képzések, a mesterek, a szatszangok. A meditáció. Szavak szintjén még várod a "végét", de valójában egyáltalán nem. Hiszen az időtöltésed, a barátaid, a közösséged, az érdeklődési köröd, a létezésed értelme - mind ezzé vált.
S közben: "ott vagyunk már Törpapa?"
Nem állsz készen arra a napra, amikor ez az út is véget ér.
Nem állsz készen arra, amikor rájössz, hogy amit az élet értelmének gondoltál, csupán egy életszakasz volt.
Nem állsz készen arra, amikor sem az önismereti workshop, sem a tanfolyamok, sem belső munka, sem a szatszang nem szól már hozzád.
Nem állsz készen arra a napra, amikor nincs már min dolgozni, mert jelentőségét veszítette ez a szó.
Amikor egyszerre minden egy pontban összeér és felrobban.
Felmentél a hegyre és lejöttél onnan - majd eltűnt a hegy.
Kiébredtél a karakterből és felölelted a karaktert - majd mindkettő eltűnt.
Leástál a legmélyére, felkúsztál a lemagasabb pontra - s ez is eltűnt.
Minden, amire emberként vágytál és törekedtél - eltűnt.
Minden, amire a szellemi úton törekedtél - eltűnt.
Megvilágosodás, egó, ember, egység, tudatalatti, tudatosság - szavakká válnak.
Nincs hova menned tovább, nincs út befelé és nincs út kifelé. Nem akarsz kapni és nem akarsz adni sem.
Nem akarsz semmitől semmit, magadtól sem, s az Élettől sem.
Nincs mivel Téged megvesztegetni.
Élsz vagy meghaltál?
Ember vagy-e még vagy csupán egy természeti hatás, mint a Nap, vagy mint a szél?
Már ezt sem tudod.
Idegen vagy az idegenek között, egyedül vagy az Édenkertben.
Kiként, miként?
Semmit nem tudsz.
Álom vagy valóság?
Ez sem biztos.
Viszont...
Minden atom Szeretetként táncol.
Ez az egyetlen, ami Van.
Azonban ez a Szeretet teljesen más, mint amit gondoltunk róla.
Ez a Szeretet a kapuja egy új létezésnek, ami Most születik...
De ez már egy következő történet.
Blessed be,
𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🌸
Comments