Szükség vagy luxus?

Pár napja érkezett egy cikkemre adott hozzászólás, érdeklődve azzal kapcsolatosan, hogy AI-val írtam-e a szöveget. Abszurdnak tűnt a gondolat, s egyszerre viccesnek is, hiszen az élet rengeteg módon érint meg és inspirál írásra. Emellett pedig gyermekkorom óta imádok írni - ezért teljesen szükségtelen lenne az extra segítség.

Az interakció azonban ismét gondolatébresztő volt, s talán némileg kapcsolódik a mostani megosztásomhoz is - habár fogok majd betűt szentelni az AI témának is (sóhaj).

A napokban egyszerre történtek események és beszélgetések, melyek mind a szükség - luxus kérdéskörét mozgatták meg bennem.

A favágók és erdészek, akik úgy vélik, hogy szükségünk van a fára, és ezért vágják ki...

A vadász és hentes aki úgy gondolja, hogy szükségünk van az állat húsára, szőrére és egyéb "alkatrészeire" és ezért ölik le...

Szükségünk van a természet menedzselésére és ezért menedzselgetjük...

Szükségünk van árucikkekre és ezért termelünk...

Szükségünk van gazdasági növekedésre és ezért fogyasztunk...

Miközben az igazság az, hogy egyáltalán nem a szükség mozgat már minket. Már rég nem.

A szükség az a korszak volt, amikor az erdőben éltünk és kizárólag kövekből vagy a fák anyagából tudtunk lakhelyet építeni, fűteni és az állatok húsából volt a napi betevőnk.

Mára azonban rég nem ebben a világban élünk. És azáltal hogy ezzel a narratívával magyarázunk döntéseket, valójában folyamatos hazugságban élünk.

Az igazság onnan kezdődne, ha ki mernénk mondani, hogy mi, a jelenlegi társadalomban, luxusban élünk.

Egy emberi lénynek a teljes élethez, a fizikai szinten, szüksége van egy rend ruhára, mely megvédi a testet, egy kis búvóhelyre, ahova vissza tud húzódni, és valamennyi napi betevőre.

Azonban ezen felül minden más - luxus.

És így bizony egészen más képet látunk magunk előtt, ha bele merünk nézni ebbe a tükörbe.

Nem azért veszünk vágott fenyőt Karácsonyra, mert szükségünk van rá, mert "kell". Hanem mert luxus.

Nem azért eszünk minden nap húst, mert szükségünk van rá. Hanem, mert luxus.

Nem azért veszünk a Temuról dolgokat, mert kell, hanem mert luxus.

Nem azért vadászunk, mert kell, hanem mert luxus.

Luxus, luxus, luxus.

Mert megtehetem.

Kedvem van hozzá.

Mert "nekem jár."

És közben úszunk a használt bútorokban, amik senkinek nem kellenek, a csodálatos régi, fából készült pianínókat már ingyen osztogatják, használtan feleslegessé vált és kidobott, még teljesen ép és működő termékekből hegyeket lehetne emelni.

De nekünk szükségünk van rá... Erre is, arra is.

Ha bárki azon gondolkozik: hogyan tudnék én, egyszemélyben változást hozni a világban?

Hát így. Tedd fel a kérdést: szükség vagy luxus motiválja a cselekedetem? S ha luxus, lásd és mérlegelj. Majd dönts. És végül, ez itt nem a reklám helye, de én idén is az Oázis Kertészet -ből veszem a karácsonyfánkat, cserépben. Nem két méteres, de él és szeretem.  Januárban pedig vissza lehet vinni, kap egy második életet, ahol nőhet majd nagyra és nem lesz kihajítva az utcára.

Szívből ajánlom mindenkinek ezt a lehetőséget.

Nem szükséges sem állatokat, sem fákat pusztítani, ahhoz, hogy élhessünk. Ez egy nagyon drága luxus, amiért a saját életünkkel fizetünk.

Ne várd a bőség tanfolyamot, csak vedd észre, hogy már, most, luxusban élsz.

Szeretettel,

𝓐𝓷𝓷𝓪𝓓𝓲𝓿𝔂𝓪 🎄