Mikor egy olyan szülő távozik az életünkből, akit önzőnek, bántónak vagy nárcisztikusnak tapasztaltunk életünk során, természetes ha azt hisszük, hogy csupán a megkönnyebbülést fogjuk érezni, mikor eltávozott. Ez azonban sosincs így.

Még mindig nem tudom megszokni azt az elképesztő csendet, amely mindent körbevesz - pedig hetek teltek el a megváltásom óta.

A padlón fekszem. Lélegzem. Tudatába kerülök annak, hogy még élek. Újra itt vagyok a testemben. Csend honol, elképesztő, végtelen csend. Nincs fájdalom. Valóban élnék még, vagy ez már az odaát?