Ülök a konyhában, mögöttem a nem működő hideg vasradiátor, mellettem a gázsütő, kreatívan fújja rám a hőt. Melegszem és kontemplálok. Életről, halálról, az emberiség sorsáról. Szokásos témáim uzsonna mellé.
Legnagyobb tévedésünk emberiség szintjén nem más, minthogy összekevertük a bántalmazást a szeretettel.
Nemcsak egyéni, hanem kollektív téma is ez. A kisebb képben nincs kit igazán hibáztatni, mert így nőttünk fel, a nagyobb képben igenis megvannak a felelősök, akik tudatosan létrehozták ezt, s a még nagyobb képben pedig minden rendben van.
Mivel azonban az összes rendszer amiben még jelenleg mozgunk a bántalmazásra épül, ezért nem ismerjük fel a különbséget valódi szeretet és bántalmazás között.
Természetesnek vesszük azt, ami nem az.
A bántalmazás rendszerében a dolgokat "meg kell csinálni, tetszik vagy nem tetszik". Az Élet "a kompromisszumokról szól" és vannak benne "boldog pillanatok". Ebben a rendszerben természetes, hogy születéstől kezdve hierarchia van, a gyereket nevelni kell, s az embernek az a dolga, hogy dolgozzon, gyereket nemzzen és meghaljon. A történelem a háborúról szól, az oktatás az agymosásról, a munka a pénzkeresésről, az egészségügy a betegségről, az élelmiszeripar az egészségtelen ételekről, a gazdaság a kizsigerelésről. A kapcsolatok pedig a túlélés biztosításáról.
Egészen addig, amíg nem látunk rá a rendszer egészének a bántalmazó mivoltára, hazug és életellenes létére, nem ismerjük fel, hogy a valódi élet nem azok alapján az elvek alapján működik, mint amiben felnőttünk.
A valódi élet azonban szeretet alapú. A kapcsolódások melyek benne létrejönnek egyenrangúak és minden fél érdekét figyelembe veszik. A szeretet alapú létezésben arra törekszünk és abban segítjük egymást, hogy önmagunk lényének igazát élhessük. "Azt tedd, amit igaznak érzel". Kompromisszumok helyett inkább "mondd ki őszintén, amit szeretnél és lássuk meg, hol találkozunk."
Boldog pillanatok helyett a pillanat teljessége a szándék.
A szeretet alapú rendszerben születéstől kezdve szabad vagy és az élet a belső mag kibontakozásáról szól. A történelem a múltból való tanulásé és a valódi emlékezésé, az oktatás az egyedi kreativitás kibontásának lehetősége, a munka a Lélek elhívásának ad teret. Az egészségügy az egészség megőrzése test, lélek és mentális szinten, az élelmiszeripar a természet és az ember harmonikus, egymást tápláló körforgásáról szól, a gazdaság pedig mindenki javát szolgálja.
A kapcsolatok így egymás felemelésének, támogatásának, kiteljesítésének, inspirálásának adnak teret.
A szeretet alapú társadalom win-win rendszerű. A bántalmazás alapú társadalom win-lose következményű. Sőt, valójában az utóbbiban mindenki veszít.
"Tagadd meg tested, s lelked integritását azért, hogy mindenkinek jó legyen."
Vajon ez a szeretet vagy a bántalmazás kérése?...
Áldás,
Csetverikov Anna Divya