Egy emléktábla, melynek felavatását végigsírtam a hálától és megrendüléstől.
Gyermekkoromat végigkísérte Csipkés Ernő neve, sokszor hallottam róla Nagymamám történeteiből. Nagymamám és Nagypapám életét is ő mentette meg, saját élete és hírneve árán.
Ma, Édesanyám kitartó munkájának köszönhetően - kinek neve sajnos nem kerül megemlítésre a cikkben - lett állíttatva ez az emléktábla, Csipkés Ernő, egykori városparancsnok emlékére.
S valójában nem csupán az ő emlékére, hanem azért, hogy sose feledjük: nincs igaz rendszer és nincs időtálló törvény, csupán az, amit az ember a Lelkében hordoz.
Minden korszakban és rendszerben vannak azok, aki csendben és meghunyászkodva fejet hajtanak a zsarnokság előtt és azt mondják: "Nincs más választásom. Meg kell tennem, amit elvár az emberi törvény. "
És minden korszakban és rendszerben vannak azok, akik csendben, fejet felemelve szembe mennek a zsarnoksággal és azt mondják:
"Mindig van választásom. Meg kell tennem, amit elvár az isteni törvény."
Az avatás végén sírva borultam annak a hölgynek a karjaiba, ki az avatott tábla alatt állva mosolygott. Csipkés Ernő unokája ő, s így, neki tudtam megköszönni azt, hogy ma itt lehetek. Eonokon át állhat felemelt fejjel, mert Nagyapja egy Igaz Ember volt.
Igaz Ember, akit a rendszer végetértével egy másik rendszer meghurcolt és így méltatlanul, elismerés nélkül halt meg.
Most is íly rendszerek és törvények korát éljük. Mindannyian dönthetünk azonban szabadon, hogy mihez maradunk hűek az utókor számára.
Nagymamám hálájával, mosolyával állok ma a szívemben, míg ők karöltve Ernővel ülnek az Égi felhőkön. Általuk tudom, mit jelent Igaz Embernek lenni.
Klikk ide az avatásról készült hivatalos cikk elolvasásához!
Áldásukat kérem ma, hogy élni is tudjam ezt, amíg a lélegzetem még tart.
Ámen,
AnnaDivya
